A sótartalom a poliferri-szulfát (PFS) egyik fő mutatója, és magas vagy alacsony szintje közvetlenül befolyásolja a flokkuláció hatékonyságát. A konkrét befolyásolási mechanizmus és az alkalmazási forgatókönyvek a következők:

2025-06-18

🔬 I. A sótartalom közvetlen hatása a flokkuláció hatékonyságára

Molekulaszerkezet és töltési jellemzők
1. Magas sótartalom (> 12%):
  1. Minél hosszabb a molekulalánc, annál magasabb a polimerizáció foka, és annál erősebb az adszorpciós áthidaló képesség, amely gyorsan nagy és sűrű timsót képezhet.
  2. Hidrolízis után több OH⁻ ion keletkezik, fokozódik az elektromos semlegesítési képesség, és a kolloid részecskékre gyakorolt destabilizáló hatás jelentősebb.
2. Alacsony sótartalom (
3. A szabad Fe³⁺ alkalmasabb olyan forgatókönyvekhez, amelyekben vasionok részvételére van szükség a reakcióban (például a foszfor eltávolítása és a nehézfémek lebontása).

Süllyedési sebesség és timsó sűrűsége

Minél magasabb a sótartalom, annál több a comPaca keletkezett timsó szerkezete és annál gyorsabb az ülepedési sebesség (a feldolgozási idő több mint 30%-kal lerövidül).
Amikor a sóbázis túl alacsony, a timsóvirág laza és könnyen törik, az ülepítési hatékonyság pedig csökken.

pH-tartomány

A magas sótartalmú termékek jobban tolerálják a nyersvíz pH-értékének ingadozását (effektív pH-tartomány 4-11), különösen alkalmasak lúgos vízminőség esetén.
Az alacsony sótartalom csökkenti a víz pH-értékét, ami alkalmas Szennyvízkezelés savas körülmények között (például lúgos szennyező anyagok semlegesítése).

⚖ II. A sótartalom egyensúlya és korlátozása

Stabilitási problémák
1. Amikor a só bázistartalma meghaladja a 16%-ot, a termék könnyen hidrolizálható és Fe(OH)SO₄ csapadékot képez, ami redukálja a hatóanyagokat és elzárja a csővezetéket.
2. Javasolt a só bázis 8% és 16% között történő szabályozása, figyelembe véve a flokkulációs hatást és a tárolási stabilitást.
Gazdaságosság és alkalmazhatóság
1. Magas sótartalom: alkalmas nagy zavarosságú és nagy kromatikus szennyvízhez (például nyomtatás és festés, papírgyártási szennyvíz), 10-20%-kal csökkentve a vegyszerek adagolását.
2. Alacsony sótartalom: alkalmas alacsony hőmérsékletű és zavaros vízminőséghez, illetve vasion kémiai reakciót igénylő jelenetekhez (például foszfor eltávolítása).

🌡 Három, szabályozási javaslatok a gyakorlatban

Vízminőség típusa	Ajánlott sóbázis	ok
Nagy zavarosságú/nagy színtartalmú szennyvíz	12%-16%	Fokozza az adszorpciós áthidalást és gyorsítja az ülepedés lerakódását
Alacsony hőmérsékletű zavaros víz	8%-10%	Kerülje a túlzott hidrolízist és javítsa a reakcióképességet
Foszfor/keményfém szennyvíz	8%-12%	A szabad vasionok elősegítik a kémiai kicsapódást
Lúgos nyersvíz (pH>9)	≥14%	Csökkenti a pH-ingadozást és fenntartja a flokkulációs hatást

⚠ Négy, Óvintézkedések

Észlelés és arányosítás:
1. A sóbázis-tesztet szigorúan a szabványnak (például a GB 14591-2016) megfelelően kell elvégezni, hogy elkerüljük a magas teljes vastartalom okozta hibákat.
Dinamikus beállítás:
1. A sótartalom valós időben módosul a vízminőség változásának megfelelően. Például a sótartalom növelhető, ha a nyersvíz zavarossága megnő az esős évszakban.
Szinergikus hatékonyság:
1. Poliakrilamiddal (PAM) használva kompenzálhatja az alacsony sótartalmú bázisú termékek elégtelen áthidaló képességét.

Adatforrás: Átfogó kísérletek és mérnöki gyakorlat azt mutatja, hogy a sótartalmat a vízminőségi jellemzőknek megfelelően kell optimalizálni, ahelyett, hogy vakon magas értékeket követnénk.